mint a mellékelt életképlet is mutatja,semmi nem tart örökké.még mindig.már szerintem meg se lepődök ezen,hiszen mindig ez van.bár jelen pillanatban igyekszem nem foglalkozni az egésszel,nem rágni magam azon,hogy a történelem(mármint a saját kis egyéni történelmem) ismétli önmagát.inkább lefoglalom magam minden mással,próbálok az életemre koncentrálni.most aztán el ne csesszem....
utolsó kínkeserves tanév lesz ez,de sajnos túl sok minden múlik ezen.
próbálom meggyőzni magam,hogy jobb ez így,hogy így talán több lehetőségem lesz teljesíteni az általam kiszabott feladatokat.ez most vigasztal.nem akarok olyan lenni,akinek minden helyzetben szüksége van valakire.elégvolt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.