egyébként
2012.08.06. 18:32
nem is tudom,mégis mire számítottam.tudhattam volna,hogy ez lesz,amikor megint visszatértem ide.
annyi minden változott,talán azt reméltem,hogy ezúttal másképp lesz emiatt.úgy tűnik,tévedtem,mert hiába változom folyton,egyre jobban,ami itt van,az változatlan.mintha megállt volna az idő a fejlődés folyamatában.
itt nem változik alapjába véve semmi.legalábbis én ezt látom.persze,történtek dolgok,nehezen emészthető események,mégis azt reméltem,hogy legalább rávilágít valamire az elmúlt fél év.de hiába.hiába minden remény.nem is értem miért hiszek még mindig ebben,holott tudom,hogy esélytelen.
a tudatos részem meg van róla győződve,hogy ez egy befagyott állapot,és ez elöl menekülök állandóan,de az érzelmeim folyton reménykednek abban,hogy jobb lesz.de eddig semmi...mindig ugyanaz a vége,csak más szituációban,más szereposztással.
egy éve megfogadtam,hogy nem hiszek többet az ígéreteknek,mert a tapasztalat azt mutatja,hogy ezeket sosem tartják be.mégis mindig reménykedem.még egy dologgal több,amiért utálhatom magam,illetve az érzelmeim.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
