csak egy kis esti vidámság ihlette a címet,egyébként halványlila gőzöm sincs róla,hogy miről akartam írni.mostanság zsibbaszt az élet,így ihletem is csak nagy ritkán a hajnali munkába menetel közben akad,de hát akkor még túlságosan alszom ahhoz hogy lekörmöljem a kusza gondolatokat. egyik reggel hóesésben,vaksötétben mentem és hirtelen táncolni akartam a hóban,énekelni és nem gondolni semmi másra,csak arra hogy ez így szép és jó.de a hó is elolvadt már délutánra,és a gondolat is elszállt.nem mintha most rossz és csúnya lenne,de mégis más egy kicsikét.nem nagyon.de eléggé.
furcsa helyzet.
már hozzá szokhattam volna a folytonosan elém táruló új környezetekhez,mégis mindig akadálynak érzem ezeket az élményeket.pedig tényleg nem rossz,és nem is értem az egészet.
megint új minden,a régi megszokott helyeken.az újdonság varázsa elmaradt,de még várok a csodára,hátha.addig kihúzom kakaóval.
 
és csak mert miért ne: ez mondjuk úgy a tél.eddig.(2011-2012)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.