és megint.újra és újra.
igen,itt vagyok.élek.

voltam mindenfelé,úgy csináltam mint az átlagos, magukat normálisnak tekintő emberek sokasága.
valószínűleg nem volt elég meggyőző alakítás,legalábbis nem vagyok benne teljes mértékben biztos.egyébként lehet,hogy semmi másban sem.
kissé zavaros minden,jelenleg az 1+2 is 7.
egy kérdés kattog az agyamban több,mint egy éve.már-már meg is feledkeztem a problémám miért?-jének a kutatásáról,amikor egyszer csak az orrom előtt találtam a választ.
és hirtelen eszembe jutott,hogy tudtam.végig tudtam,hogy én voltam a hibás,én tehetek róla,csak én.amikor mindenki másnak azt mondtam,hogy én csesztem el mindent,hülyének néztek,és mégis igazam volt,és most valami hihetetlenül,rettenetesen bánom,sajnálom,meg az összes egyéb szinonima erre a kifejezésre.
megdöglök a bűntudattól,illetve a gondolattól,hogy valószínűleg soha ebben a büdös életben nem hozhatom helyre ezt a végzetesnek mondható hibámat.
szokták mondani,hogy amikor a leginkább padlón vagy,akkor valaki beléd rúg még egyet,hadd fájjon jobban.
sikerült összehoznom,hogy padlón vagyok,pluszba meg belerúgok saját magamba.most aztán tényleg biztosan fáj.
köszönöm magamnak.zseniális tudok lenni.
elmehetek a jó büdös francba.de tényleg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.