na akkor ezen itt ezt befejeztem,lezárult,nincs tovább.nem törlöm,mert miért is tenném.de most már ennek az időszaknak is ideje volt búcsút mondani.nem fogom elkezdeni kifejtegetni az okokat,és érveket,amik miatt így döntöttem,mindenesetre szerintem ezt itt kéne abbahagyni.lesz másik,ahol folytatom másképp.(www.veletlenulse.blog.hu)
de azért jó volt a maga módján.
aviszontlátás'.!

hátszóval végre vége ennek a fránya évnek is.már alig vártam,hogy túl legyek rajta.kb pont egy éve azt mondtam,hogy ez a 2012 életem egyik legnehezebb és legmeghatározóbb éve lesz.és igazam lett.most már így a vége felé minden a helyére került.remélem így is marad.nem bánnám.cseppet sem.most minden jó.még ami nem,az sem olyan szar,mint amilyen egyébként lenne.most furcsamód így év végén is minden szépnek tűnik.pedig nem volt valami jó ez az év,úgy mindent összevetve.
egyenlőreennyi.

a saját kis tündérmesémet élem éppen.mindamellett,hogy teljességgel le vagyok döbbenve,és nagyrészt nem is igazán értem a dolog mibenlétét,valahogy mégis kellemes érzés fog el.a helyzet önmagában lehet nem is lenne figyelemre méltó,ha nem lenne ennyire újdonság számomra.de ez valami új,ismeretlen,és felettébb érdekes.komolyan kezdtem azt hinni,hogy nincs hova tovább az élet ezen területein,és különben is teljességgel lehetetlen dolgokat várok el.persze közben bennem van a szokásos paranoia,csak hogy ne legyen felhőtlen a történet.teljességgel hülye vagyok.no persze ezt eddig is tudtam,mégis okozok még magamnak is meglepetéseket.aztán akkor ezen lehet agyalni napokig,hetekig,ahogy épp sikerül.
rengeteg kérdés cikázik a fejemben,már-már bele is vagyok gabalyodva,hiszen fogalmam sincs,mit kezdjek az új infókkal,nem hogy ha még válaszokat is kapnék a kérdéseimre.szerintem jelen pillanatomban azzal sem tudnék mit kezdeni.mint ahogy most semmivel sem.csak lebegek,várom az esetlegesen bekövetkező párolgó helyzetet.és közben nincs jobb dolgom éjszaka,mint érzelmileg csöpögni.

haladok.lassan,és még csak biztosan se,de azért ez is több,mint a semmi.némi fejlődést mutatok mindenféle téren,sőt néhanapján még némi pozitív érzés is körüllengi kis világomat.bár gyakran ledönt a lábamról a pillanatnyi kétségbeesés,és a folyton visszatérő "elegemvan"-érzés,de valamiért mindig talpra állok,megrázom magam és megyek tovább.magam sem értem.önmagában boldogsággal tölt el a tudat,hogy talán lesz még jobb is,hogy talán még nekem is lehet jövőm,még ha félek is tőle.a félelmem eziránt nem ejt túlzottan kétségbe,mert ahhoz túlságosan is kíváncsi vagyok,annak ellenére hogy sokszor fogalmam sincs,mit miért csinálok és mindennek mi lesz a hosszútávú következménye az életemre nézve.jelen pillanatomban nem érdekel mit,miért,csak az,hogy csináljam,hátha előrébb jutok a kis monoton haladásomban.

hihetetlenül utálom,amikor nem tudok összehozni egy épkézláb szösszenetet.pedig annyi mindent kiírnék magamból,ha tudnék.miért nem megy?!

eltelt több mint egy hónap,és megint annyi minden történt,hogy csak kapkodom a fejem.pihenni akarok.egy kis nyugalmat az állandó történések között.perig alapvetően igénylem a pörgést.de ami sok,az sok.minden változik,csak az nem,amiről szeretném,hogy megváltozzon.fogalmam sincs mit lehetne ezzel kezdeni.
meg egyáltalán én mihez kezdjek most,mindezek után?ezek ilyen állandó nagy kérdések az életben.feltételezem nem csak az én életemben. de azért néha jó lenne tudni,hogy merre is tartok.ha már azt nem tudom,hogy hogyan csináljam,legalább annyival tisztában lehetnék,hogy mit kéne csinálnom,aztán a hogyan részét már kiokoskodnám.de cél nélkül kissé nehéz elkezdeni.vannak céljaim,de annyira sok a külső tényező,hogy amit én tehetek mindezért,az édeskevés.azon célok,amik meg csak rajtam múlnak...hát,azokból magam sem tudom eldönteni,melyiket válasszam.vagy majd rájövök megint,hogy rosszul döntöttem,vagy épp valami csoda folytán jól,aztán csókolom?
ez szörnyű.de komolyan.sodródok a mindennapokkal