boldog vagyok.és nem.
szeretnék szeretni.és mégsem.
szeretek élni.de mégsem.
furcsa ez a kettős állapot,amikor az ember nem tudja eldönteni,hogy mi lenne jó neki,mitől lenne boldog,vagy hogy egyáltalán mit akar csinálni.most én is így érzem magam.kicsit lehangoló.csak úgy telnek a percek,az órák,a napok...és szinte semmi sem történik.egy-két találkozó,amiken jól érzem magam,és kifejezetten boldog vagyok,de amint hazaérek,elfog a bizonytalanság.valami nem jó.de még nem tudom pontosan hogy mi borította fel a lelki egyensúlyt itt belül.bár egy-két ötletem,de valahogy elég hihetetlennek tartom.majd elmúlik...a sok beszélgetés az orvosokkal,és a jövő héttől kezdődő kezelés-sorozat talán meghozza gyümölcsét,és kirángat ebből az évek óta tartó,de csak időnként kialakuló állapotból.jó lenne.sok minden jó lenne,de nem lehet minden úgy,ahogy szeretnénk.
hiába,ez van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.