valahogy nem vagyok elég stabil magamhoz képest.padlóra borítanak az érzelmek.kiszámíthatatlanok az események.teljességgel.
azt hiszem,túl sok embert szeretek.inkább kedvelnem kéne őket.próbálom moderálni magam,de nem igazán tudom kezelni a helyzetet.
szinte minden érzelmi biztonságot kiirtottak belőlem a nyár folyamán,és eléggé egyedül érzem magam ebben a helyzetben.nem sokan értik meg,igaz,nem az ő hibájuk,de azért rosszulesik néha.kinek ne esne rosszul?
amikor egyedül ülök a szobámban,mindig elgondolkozom az eseményeken.főleg így nyár végén,amikor készülődök,hogy visszatérjek a "nagyvárosba". nem sok kedvem van hozzá,de mégis.elbizonytalanít a sok negatív élmény,de közben motivál a sok pozitív emlék,és az újdonság varázsa.remélem ez a varázs kitart a következő hazajövetelemig.
sok minden változott a nyár folyamán,köztük nagy valószínűséggel én változtam a legtöbbet.
előfordul az ilyen.
tobzódunk a hülyeségben,én meg csokis kekszet majszolva dobálom a léleklufikat.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.