József Attila : Óh szív! Nyugodj!Fegyverben réved fönn a téli ég, kemény a menny és vándor a vidék, halkul a hó, megáll az elmenő, lehellete a lobbant keszkenő.Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyonhelyezkedik a csontozott uton;kis, száraz nemzet; izgágán szuszog, zuzódik, zizzen, izzad és buzog.De…

ez volt az utolsó napom a suliban.nem is tudom mit vártam.talán,hogy egy kicsit jobban teljen,mint a többi.reggel elaludtam,elestem,majdnem elütött egy biciklis útközben(azért ez eléggé vicces...),majd mikor beértem a terembe,kicsit megnyugodtam.a nyugalmam hamar elpárolgott és felváltotta…