Kiscsillagom
2010.08.17. 00:14
minden ember életébe kellene valaki,egy olyan barát,mint amilyet én kaptam az élettől.
visszaemlékezve az elmúlt majdnem 17 évre,amit együtt töltöttünk,kellemes érzésem támad.
mindig azok voltunk egymásnak,akire épp szükségünk volt.kisgyerekként pótoltuk egymásnak a játszótársat,a testvért.később már azzá váltunk,akik mindenről tudnak filozofálni,meg tudnak beszélni mindent.nem is tudom mi lenne(lett volna) velem,ha ő nincsen nekem.
most hogy ennyi rossz történt vele,úgy érzem most van itt az ideje igazán megköszönnöm mindazt,amit tett értem,a sok közös pillanatot.
az esőben sétálást,a fűben ücsörögve nevetést,a sok vigasztalást,a túrós palacsintát amikor sírtam,a lépcsőház-partykat,a fáradozást egy buliban,a látogatásokat ha beteg voltam,a lelkesedést amikor boldog voltam...a sok-sok segítséget,és hogy mindig tud mosolyt csalni az arcomra.
remélem,tudom számára mindezt viszonozni,és hogy tudja,mennyi fontos nekem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
