késésben voltam,ezért görkorival indultam a hosszúnak nem éppen nevezhető útnak.bár az időjárás erősen befolyásolja az út hosszát.most örökkévalóságnak tűnt.félúton furcsa érzésem támadt és miután majdnem lespárgáztam az út közepén,rájöttem hogy valami nem stimmel.pad keresés,csüccs és vizsgálódás.megöltem szegény korcsolyám.a kerekein már csak emlékfoszlányokban látszott az egykori gumiborítás.még jó hogy észrevettem.gyalogolhattam tovább.bent végül is semmi különösebb nem történt,víz,napsütés,fagyi...
hazafelé kocsival jöttünk.olyan volt mint egy szauna.rettenet.
hirtelen kellett kiszállnom a térnél,várt is ránk már pár autós,de türelmesek én pedig próbáltam sietni.végül is a sok cuccal átugrottam egy kisebb bokrot.pont ott a téren osztogattak coca-cola "termékmintát". a srác rám nézett,megkérdezte kérek-e.annyira melegem volt hogy csak lihegve bólogattam.mosolyogtak rajtam,én meg szerintem sosem örültem még ennyire a colának.mosolyogva baktattam hazáig...
u.i.:sajnos a nap kicsit megerőltette a buksim,úgyhogy most küzdök a sötét szobában a migrénnel.de azért jó volt (:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.