furcsa nosztalgia-érzet.ebben a kis tetőtéri szobában a régi ágyon a régi élet emlékeibe süppedve feldolgozni a jelent.pedig sokszor érzem hogy csak múlt és jövő létezik és semmit nem tehetek az ellen hogy a jelent megtartsam legalább annyi időre hogy kiélvezzem,hiszen az csak egy múló pillanat.de még próbálkozom a megoldáson.
boldog vagyok és ez egyébként baromira bonyolult érzés,legfőképpen az én esetemben,tehát még mindig nem értem.
a bonyolultság magyarázataként most boldog is vagyok de közben mégis iszonyúan levert,amit a hiány érzése okoz.illetve hogy már megint túlreagálok mindent,pedig tényleg nincs az égvilágon semmi okom rá.de valahogy elfelejtettem régi elővigyázatossági elképzeléseimet,illetve az ehhez tartozó életérzést.ha már nem leszek ennyire egyedül,a hiányérzet megszűnik,lehet foglalkozni az életemből hiányzó többi darabkákkal, hogy ne legyek ilyen hisztis.neki is jobb lenne. 
a mai nap zárásaként kijelentettem magamban(illetve barátnőmnek) hogy én tényleg nem szeretem a pálinkát.erre most jöttem rá igazán.belegondoltam.az íze még csak-csak.na de a szaga.hát azt én tényleg nemszeretem.ideje volt rájönni.de tényleg.
nagy örömömre szolgál hogy végre megint tudok írni.úgy ahogy szeretném.talán a hely szelleme kellett hozzá.de lényegtelen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.