megint dacolok önmagammal.nem akar menni az élet.folyton szemben a széllel,elegem van,változtatni szeretnék.álmodni,akarni,és megtenni mindent,amit csak lehet...többet,mint ami jelen állapotban kitelik tőlem.régóta érzem már,hogy ennek így nem lesz jó vége,de sosem mertem változtatni.nehéz olyan…

mint a mellékelt életképlet is mutatja,semmi nem tart örökké.még mindig.már szerintem meg se lepődök ezen,hiszen mindig ez van.bár jelen pillanatban igyekszem nem foglalkozni az egésszel,nem rágni magam azon,hogy a történelem(mármint a saját kis egyéni történelmem) ismétli önmagát.inkább lefoglalom…