haladok.lassan,és még csak biztosan se,de azért ez is több,mint a semmi.némi fejlődést mutatok mindenféle téren,sőt néhanapján még némi pozitív érzés is körüllengi kis világomat.bár gyakran ledönt a lábamról a pillanatnyi kétségbeesés,és a folyton visszatérő "elegemvan"-érzés,de valamiért mindig…

hihetetlenül utálom,amikor nem tudok összehozni egy épkézláb szösszenetet.pedig annyi mindent kiírnék magamból,ha tudnék.miért nem megy?!