ha elgondolkozom magamon,rosszul leszek.és nem azért,mert undorodok magamtól,hanem mert nem értem.hogy miként bírom nyomorral azt,ami körülvesz.őrület az egész.ma már nem szeretnék gondolkozni,inkább csak végig futtatni magamban az érzelmeket.a jó dolgokat.a rosszakat meg kidobni egyben az ablakon.hogy jó nagyot csattanjon,majd füstölögve eltűnjön.jó lenne.
a tervek szertefoszlanak,mert szokásuk,de makacsolok.megint.majd szépen összegereblyézem magam,fújok pár buborékot az égbe,megiszok egy liter limonádét,és megkönnyebbülök.
furcsa volt berendezni a szobát.mivel újra itt lakom,szükség volt a berendezkedésre,de valahogy mégis picit idegen.talán azért nem nem akarok itt lenni annyira.rengeteg jó oldala is van a dolognak.de jelenleg úgy érzem,sokkal több a hátránya.
de túlélem.eddig is dacoltam az élettel,hogy megmutassam neki,kibírom.
nem tehetek mást,dacolok.
és várom a vasárnapot.kapok lufit.de jó lesz nekem (:
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.