kicsit túlaggódom magam,pedig nem kéne.nem értem még pontosan,miért is van ez.talán túlságosan jólesik a biztonság érzet.jó mosolyogni valakivel,feküdni a sárga asztalnál.együtt létezni a semmiben.közösen nézni az ürességet..de mégis félek,hogy mindez elveszik.talán a tapasztalatok…

milyen furcsa is ez.

ma megint mentem suliba.ismét megállapítottam,hogy katasztrófa,ami odabent zajlik.kiszámíthatatlan.őrület az egész.itthon már várt az ebéd,és a költözködés hátralevő,maradék része.hamar meguntam a pakolást,és inkább elhatárolódtam a külvilágtól.nem lát,nem hall....beszél,figyel....ennyi bőven…

egyszerűen annyira nagyon,hogy az nem igaz.de mégis.hát....nem tudom hova rakni a dolgokat a fejemben.rendszert kéne alkotnom végre.

vasárnap.nehézkes ébredés,reggeli,cigi....várakozás,beszélgetés.ebéd után épp önvizsgálatot tartottam,mikor megszólalt a csengő.mire észbe kaptam,már hallottam,ahogy nyikorog a lépcső,ami a szobámba vezet....buszmegállófelszállásdöcögés...mire leszálltunk,esett az eső,de később kaptunk esernyőt,így…

esik az eső...zuhog...."Az ember néha  reménykedik,hogy az eső elmossa a múltat.A régi sérelmeket.A fájdalom,az érzések szűnni kívánnak,szabadulni mégsem tudsz tőlük.Minden apró esőcsepp egy másodperc az életből.Van,hogy egyetlen kis csepp megváltoztat mindent.Egy vihar képes elmosni…