ezek az április huszonharmadikák.borzalmasak.remélem ebből nem lesz hagyomány.tavaj is az év egyik legrosszabb napja volt,és nyugodtan kijelenthetem,hogy a tegnapi sem volt sokkal jobb.dél körül kelés,egy kis társalágás és máris szertefoszlott bennem egy álomkép.visszatartva az elő-előtörő…

Talán csak egy lányt... Talán a lányt... Talán egy barátot... Talán egy régi szerelmet... Talán a múltat... Vagy esetleg a jövőt... Esetleg a szerelmet... Talán egy ismerős figurát... Talán a legnagyobb ellenséget... Talán azt, akit csak gyűlölni tudsz... Azt, aki fájdalmat okozott neked...…

már reggel éreztem,hogy ez a nap jól fog telni.jóval korábban elindultam,mint amire a találkozó meg volt beszélve.nem bírtam otthon ülni.csakúgy.mivel úgyis a deák téren volt a találkozó,kiültem a fűre fotoszintetizálni egy kicsit ^^ egyszer csak R és N(pesti barátnők) vigyorgó arcát láttam magam…

bonyolult minden körülöttem,és utálom az egészet.nem tudom hogyan,merre tovább.legfőképpen miként lehet ezt kibírni.mintha történne valami,de közben mindig rájövök,hogy nem történik semmi említésre méltó.ez rettentően elkeserít.vajon lesz valaha életem?

boldog vagyok.és nem. szeretnék szeretni.és mégsem. szeretek élni.de mégsem. furcsa ez a kettős állapot,amikor az ember nem tudja eldönteni,hogy mi lenne jó neki,mitől lenne boldog,vagy hogy egyáltalán mit akar csinálni.most én is így érzem magam.kicsit lehangoló.csak úgy telnek a percek,az órák,a…