egy hosszú és kissé bonyodalmas éjszakázás után,a reggeli piros metróval hazaindultam.már rég kivilágosodott, a legtöbb ember akkortájt ébredezett és hallani lehetett a házat átjáró reggeli csörömpölést.nekem ekkor kezdődött az éjszaka.belezuhantam a kis ágyként funkcionáló matracomra,megölelgettem…

csak fekszem az ágyon, a kissé sárgásra festett plafont nézve...néha mintha közelebb jönne,de amint pislogok,ez a pillanatnyi kis optikai csalódás szertefoszlik.ugyanúgy,mint az a remény és vágy,amelyben olyan régóta hittem.egy mondat,csak pár röpke szóból összeálló mondat,és egy egész világ dőlhet…