szinte el sem hiszem az egészet,olyan gyorsan és hirtelen történt minden,hogy szinte időm sem volt felfogni.de még ráérek azon filozofálni hogy ez miként is történt.legalább megtörtént és ez a lényeg.legalábbis nekem.legalábbis én azt hiszem.
most arra is rájöttem hogy annyira nem is borzalmas busszal utazni.sőt.kimondottan kellemes.most az volt,csak az utolsó fél óra tűnt egy egész életnek.a várakozás már csak ilyen.annak ellenére hogy a buszon nem lehet dohányozni egész jól tűrtem a három órás utat.
de nagy nehezen ideértem,és azóta csak vagyok.,de mégis magával ragad az egész.ez olyan életérzésféle nem tudom micsoda.
már megint csak fecsegek és semmi érdemlegeset nem tudok alkotni.ez néha már nagyon idegesít,de egyszerűen nem tudok.
így is szétszórt vagyok.meg úgy is.
otthon is hagytam a fogkefémet,de vettem újat.narancssárgát.és nagyon jó (:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.