már tegnap éreztem, hogy nem kéne erőlködnöm,és görcsölnöm az egész miatt.de végül feladtam a biztonságot és így kegyetlenül kínosra sikeredett az este.most megy a szarakodás az egész élettel.néhány perce meg már szinte könyörögtem volna, hogy csak simán lőjenek  le.nincs értelme.menekülés,félelem,és én egyébként sem értek semmihez,meg nagy része különben sem érdekel.de az élet pörög tovább,sodródom az árral és úgy kell ágyba kényszerítenem magam minden átkozott nap végén,hogy az szinte bődületes.
furcsamód megint csak a kettősség jellemez.kicsit itt,kicsit ott.kicsit boldog,kicsit halálvágyó.
ez az érzés már évek óta kísért,amikor sikerült belőlem egy olyan biztonságérzetet kiölni,ami szinte teljesen pótolhatatlan,mégis próbálkozom,vergődök,és amint az hiszem hogy most aztán nagyon jó,romba dől az egész minden.vagy valami más,de az is nagyon.vagy csak simán szar vagy kevésbé.de aztán megint kezdődik minden előröl.kepesztek,úgy érzem sikerült,és valami mégse.
ha tudja valaki,hogy mit lehet ezzel kezdeni,szóljon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.