...de szerencsére csak majdnem.kezdek belekényelmesedni a nyár érzésébe.tegnap éjjel is annyira lefáradtam hogy bár irtózom az ilyentől,de elaludtam utcai ruhában.reggel mókásan néztem ki.nevettem is magamon.de azóta elszállt a varázs...most kicsit olyan boldog szarkedv.de a fotoszintézis majd…

 unatkozok és ilyen már régen volt.... munka -                     iloveyou               +…

 furcsa nosztalgia-érzet.ebben a kis tetőtéri szobában a régi ágyon a régi élet emlékeibe süppedve feldolgozni a jelent.pedig sokszor érzem hogy csak múlt és jövő létezik és semmit nem tehetek az ellen hogy a jelent megtartsam legalább annyi időre hogy kiélvezzem,hiszen az csak egy múló…

 még a világ sem akarja hogy visszamenjek.én sem,ő sem,de muszáj lenne.első nap ő nem enged és az időjárás is elveszi a kedvünk.második nap nem jött a busz.azért kíváncsi vagyok,ma mi lesz a hazautazásomból.persze jó itt lenni vele,de azért mégiscsak no.vizsgaidőszak is szakad a nyakamba.

szinte el sem hiszem az egészet,olyan gyorsan és hirtelen történt minden,hogy szinte időm sem volt felfogni.de még ráérek azon filozofálni hogy ez miként is történt.legalább megtörtént és ez a lényeg.legalábbis nekem.legalábbis én azt hiszem.most arra is rájöttem hogy annyira nem is borzalmas…

 a jó életbe.elkezdtem írni,de a teljes ihletettség hiányában abbahagytam.a blog nem mentette.volt egy rossz előérzetem,gondoltam elmentem jegyzettömbbe is.hát az sem mentette az ígérete ellenére.remek.így a félbeszakadt gondolatmenetem felét elveszítve maradt a káosz.megint.na most van az,hogy…

végre történik valami jó is.a hosszas fáradozások és egyéb tennivalók után végre volt időm kipihenni magam,és már lassan nem is emlékszem rá,mikor pörögtem így utoljára.most hogy újra feltöltöttem kis rendszerem,belevághatunk az éjszakába ismét.mintha ezer éve lett volna,amikor még boldogsággal…