apró esőcseppek hideg érintésére ébredtem.a vonat hangosan zúg,az utasok beszélgetnek,és a lehúzott ablakon belesik a tavaszi eső.mintha a szigetország egyik kisvárosába ébredtem volna fel a hosszú vonatút után.hazaérkeztem.nem látni a tájat, mert elmosódott az esőcseppektől,amik az ablakon csordogálnak,de a soproni eső illatát bármikor felismerném.sok utast vártak a peronnál,minenki fáradtan vagy épp hihetetlenül boldogan sétált a kijárat felé.magam után húzva a kék gurulós bőröndömet,elindultam hazafelé.a cipőm sarka lukas,így az alatt a négy-öt perc alatt is beázott.otthon,édes otthon.nagymamám a nagyszobában ülve meglepődve nézett rám,hogy ilyen korán megjöttem.most megint süt a nap."a természet egy hipnotikus állapotban, tátott szájjal repülő, esernyős egérpocok..."

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.