azokon a hétvégéken,amiket otthon töltök,általában mindig lemegyek a pinceszínházba.vagy előadásra,vagy csakúgy apámmal egy kicsit beszélgetni abban a kis dohos,mégis fantasztikus hangulatú föld alatti kis terembe.előadások után néha nagy a káosz odalent.az öltözők székei telis-tele a gyorsan átváltott,ledobált jelmezekkel,a pultnál sok ember álldogál.van, aki fizeti szeretne,van,aki még rendel,hogy az este további részében is ott beszélgessen a barátaival vagy épp a munkatársaival.akármikor lent vagyok előadáson és körbenézek a közönségen,mindenkin látni lehet,hogy szinte elvarázsolta őket a hely hangulata.kiskorom óta kötődöm ehhez a társasághoz.apám,a keresztapám,egyik nagyon jó barátnőm anyukája,és a többiek.vannak,akik már nem játszanak ott,és vannak új tagok is.mindenki hoz egy szeletet a saját világából,és így áll össze ez a kis csapat.szeretem őket,és mindig szomorúan hallom,ha valakiről megtudom,hogy beteg,vagy épp valami problémája van az életben.remélem még sokáig lesz miért lemenni oda,hogy kicsit kilépjek a jelenből,ebből a világból.mert ez tényleg egy más világ.amit nagyon szeretek és ajánlom mindenkinek (:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.