nem igazán tudom jellemezni ezt.nem visszaugatás,inkább csak reakció(bár ez a szó jelen esetben kissé agresszívan hangzik nekem...). nem kiokítás,okoskodás,csak vélemény,vagy ahogy én látom a dolgokat.
ha azt mondanám,hogy nem haragszom,nagy valószínűséggel hazudnék,hiszen egy darabig még megbocsájthatóak ezek a dolgok,de ez már elfajult egy olyan szintre,amit nem lehet csakúgy elfelejteni.mindenesetre én is bocsánatot kérek,nem kell meglepődni,én is tudom,hogy hülye voltam,idétlen reakciókkal,de most már legalább belátod,hogy te sem voltál hibátlan.
annyira nem volt hirtelen a változás,inkább csak eszméletlenül bizonytalan volt minden.
bár így utólag nézve,mivel igazam lett,sokkal egyszerűbb lett volna,ha akkor és ott,mikor megkérdeztem,hogy elmenjek-e,őszintén megmondod,hogy igen.sok felesleges veszekedést megspórolhattunk volna mindkettőnknek,talán még normális kommunikációs viszony is lenne most köztünk,de hát ez van,így alakult.
egyébként igen,boldog vagyok,bár úgy látom te is(és nem mondom,hogy most ennek nem örülök,mindenki nyugiban van,de azért remélem tanultál ebből is.),és köszi a bókot,de nem vagyok lecsúszva.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.