mint amikor egy romhalmaz tetején állsz,csak pislogsz,és elgondolkozol.
rájössz,hogy a romhalmaz az életed,az a sok borzalom mind a tiéd,és egyszer csak jön valaki,aki mások szemében talán nem jelent többet egy járókelőnél az utcán.jön ő és a romhalmazból otthonos kis fészket varázsol pusztán a jelenlétével.hihetetlen érzés,és vegyes érzelmeket okoz.összességében nagy boldogság az is,hogy ilyen ember létezik, szerethető,és néha láthatom nevetni.
 ...milyen szép is volna...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.