ismét az van,hogy nem tudom levakarni a döbbenetet.
ahogy itt ülök régi szobámban,és visszaemlékezek,egyre inkább nem értem meg ezt az egész káoszt.miért kell elvenni tőlem őt?miért fáj mindenkinek az,ha van egy igazán fontos ember az életemben(ráadásul én azt hittem ez kölcsönös)...elítélnek látatlanban,és így talán még rosszabb.hiszen nem csináltam én semmi rosszat.megint nem csináltam semmit,és én járok a legrosszabbul.mi jöhet ezután?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.