múltidő
2011.06.20. 21:50
üldöz a múlt egy kicsit,vegyítve az újdonság varázsával.vagy épp a csalódottsággal.
a miértek már nem igazán számítanak,egyszerűen csak történnek a dolgok,sodródok az árral,néha meglepődve,néha csak úgy.
mindig azt hittem hogy már nem érhet nagyobb pofon az élettől.
mindig tévedek.
az igazat megvallva már régóta éreztem hogy egyszer ez is eljön,hogy véget ér a sok-sok együtt töltött év.és az a legszomorúbb hogy nem tudom eldönteni hogy ez tulajdonképpen rossz-e nekem ezek után.
hiszen mi értelme van egy olyan barátságnak ahol csak az egyik ad a másik meg röhög rajta.?!
most tényleg az van hogy nem voltam elővigyázatos,leginkább csak naiv (megint) és megszívtam (megint). a fene se érti az embereket.komolyan.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
