és megint.újra és újra.
igen,itt vagyok.élek.

voltam mindenfelé,úgy csináltam mint az átlagos, magukat normálisnak tekintő emberek sokasága.
valószínűleg nem volt elég meggyőző alakítás,legalábbis nem vagyok benne teljes mértékben biztos.egyébként lehet,hogy semmi másban sem.
kissé zavaros minden,jelenleg az 1+2 is 7.
egy kérdés kattog az agyamban több,mint egy éve.már-már meg is feledkeztem a problémám miért?-jének a kutatásáról,amikor egyszer csak az orrom előtt találtam a választ.
és hirtelen eszembe jutott,hogy tudtam.végig tudtam,hogy én voltam a hibás,én tehetek róla,csak én.amikor mindenki másnak azt mondtam,hogy én csesztem el mindent,hülyének néztek,és mégis igazam volt,és most valami hihetetlenül,rettenetesen bánom,sajnálom,meg az összes egyéb szinonima erre a kifejezésre.
megdöglök a bűntudattól,illetve a gondolattól,hogy valószínűleg soha ebben a büdös életben nem hozhatom helyre ezt a végzetesnek mondható hibámat.
szokták mondani,hogy amikor a leginkább padlón vagy,akkor valaki beléd rúg még egyet,hadd fájjon jobban.
sikerült összehoznom,hogy padlón vagyok,pluszba meg belerúgok saját magamba.most aztán tényleg biztosan fáj.
köszönöm magamnak.zseniális tudok lenni.
elmehetek a jó büdös francba.de tényleg.

most várakozás van.de hát én utálok várni.már a cigi készletem is igencsak megcsappant ennek köszönhetően.
kérdések ezrei futkároznak a fejemben,és néha észre sem veszem,hogy valaki beszél hozzám

a címet önmagában egy film ihlette amit most néztem meg,és ami nagy hatással van az érzelmi világomra per pillanat.
de akár lehetne valami más jelentése is,valami rejtettebb utalás egy adott helyzetre,egy adott időben.
minden életbeli kuszaság ellenére talán csak az érzéseim vannak a helyükön.
tervek dőltek romba,egész jövőképek,de a csalódottságot felváltotta egy ismerős érzés,amiben most elsüppedhetek büntetlenül.vagy mégsem,de ez a része jelenleg nem érdekel.csak átadom magam a pillanatra,egyik napról a másikra élek,és közben keresek valamit,amiről csak akkor fogom megtudni,hogy mi az,ha már megtaláltam.
néha hagyom magam sodródni az árral,hiszen sok vesztenivalóm nincs.ilyenkor csak várok valami csodára,ami vagy eljön,vagy nem.
persze próbálkozni néha szabad.
 

csak egy kis esti vidámság ihlette a címet,egyébként halványlila gőzöm sincs róla,hogy miről akartam írni.mostanság zsibbaszt az élet,így ihletem is csak nagy ritkán a hajnali munkába menetel közben akad,de hát akkor még túlságosan alszom ahhoz hogy lekörmöljem a kusza gondolatokat. egyik reggel hóesésben,vaksötétben mentem és hirtelen táncolni akartam a hóban,énekelni és nem gondolni semmi másra,csak arra hogy ez így szép és jó.de a hó is elolvadt már délutánra,és a gondolat is elszállt.nem mintha most rossz és csúnya lenne,de mégis más egy kicsikét.nem nagyon.de eléggé.
furcsa helyzet.
már hozzá szokhattam volna a folytonosan elém táruló új környezetekhez,mégis mindig akadálynak érzem ezeket az élményeket.pedig tényleg nem rossz,és nem is értem az egészet.
megint új minden,a régi megszokott helyeken.az újdonság varázsa elmaradt,de még várok a csodára,hátha.addig kihúzom kakaóval.
 
és csak mert miért ne: ez mondjuk úgy a tél.eddig.(2011-2012)

sok volt az élet,a gubancos szálak,melyek összekötnek másokkal.hol összekötnek,hol szétszakadnak,megbontva ezzel csomózott kis életképem.marad a hiány,az üresség,a semmittevés.vagy akár az ösztönélet is jöhetne.nekem végül is mindegy.de tényleg.teljesen mindegy,mi jön ezután,a lényeg,hogy ne ragadjak meg ködös álmaim fojtogatásában. egyszerűen fullasztó.reggel riadtan ébredni a valóság keserűségére,miközben az álmok sem nyújtanak már biztonságot,csak fájdalmat,könyörgést,megvetést,ellenséges nevetést.de hát most komolyan mit lehet tenni? belefulladni,majd feltámadni,kezdeni az egészet előröl,mindig újra és újra,amíg csak kell.nem szimpatikus az ötlet jelen pillanatban,de majdcsak kiverem a fejemből ezeket az elképesztően ostoba gondolatokat,miszerint minden,ami szép és jó lehetne,az lehetetlen.pedig lehet hogy nem is az,csak én látom úgy.csak nem tudom már kibogozni a sok félbeszakadt,gubancos szálat.egy nagy gombolyag lett belőle,melyből összekötnek még az ép szálak,de a többit nem is látom.talán soha többé.

nah,karácsony az nem volt.de idegbaj az rengeteg.a riadalmakon már túl jutottunk,egy csendes,nyugis,mesenézős szilveszterrel köszöntöttük párommal a 2012-es évet,ami valószínűleg életem egyik legnehezebb és legmeghatározóbb éve lesz.eddig ráfoghatjuk,hogy jól alakult.eltekintve a kialvatlansággal járó állandó stresszt,amivel már lassan nem tudok mit kezdeni.ötleteket,tanácsokat szívesen fogadok ez ügyben.ma is megbántottam szerencsétlen gépemet,mintha tehetne arról hogy nekem rossz napom van...de most cserébe beengedtem a hálószobába,és szidom magam,miért kellett csapkodnom.remek kis este.holnap vizsgázom,és a feje tetején áll minden.már lassan én is.mostanság leginkább gyerekkorom kedvenc disney meséi tartják bennem a lelket,ami elég mókásan hangzik,mégis ez az,ami jelen helyzetemben megnyugtat.a biztonság kedvéért beszereztem a kedvenc meséimhez tartozó zenéket is,hátha az is hasznomra válik egy-egy kínos pillanatban.
nyugalomra és némi önbizalomra szükségem lesz az elkövetkezendő 3 hétben,amíg letudom a vizsgákat.utána jöhet a munka.meglepő módon,akárkinek elmeséltem hogy találtam munkát,egyből a fejemhez lett vágva,hogy hát ez bizony egy kemény munka és hülye vagyok amiért ilyet vállaltam.hát de kérem szépen...évek óta vágytam egy ilyen munkára,nekem ez inkább kikapcsolódás,úgyhogy ezúton is megkérném a "lelkesítő" ismerőseimet,hogy fogadják már el,hogy én igenis jól érzem magam ilyen helyen.hát na.had tudjam már én,hogy nekem mi jó.
na most itt is "kidühöngtem magam"...remekk...mekk...
ha túl vagyok az idegbajon,írok valami lelkesítőbb dolgot is.
szépjóéjszakát!
 

az életben semmi sem lehet tökéletes.kivételt képez a kakaó és a limonádé.ez a mai napra a legnagyobb bölcsességem.